És mégis

Hallgattam Zs-re, önkéntelenül is: akkor is szerettem, amikor ő küzdött ellene. A saját határaimat mutatta meg; a feladás szélén álltam, s kimondatott a várható lezárás. Ekkor kaptam szavaival, amire annyit vártam - és most itt van, leírva is.

[skype]

[2010.09.06. 16:42:50]
én: hogyhogy még bent vagY?
ő: megyek szerelmem
ő: vár a fa
én: nem mehetsz
én: nem vár a fa
ő: de ha benézek oda hátra akkorazok ott várnak
ő: epekedve
én: és én?? a szerelmed meg itt vár epekdve!!!!
ő: akkor oda megyek
ő: !!!
én: igen, szept 30án...
ő: nagyon hiányzol én is medveként epekedem
én: Medvém... (h)
ő: (hug)
ő: én meg megfogom azt a szivet
én: tényleg:)
én: :*
ő: na szi
ő: a
ő: SZERETLEK!!
ő: szia, vigyázz a fával
én: én is szeretlek!
ő: :*
én: :*


Hát, szeret.
:)

Fight for this love

„egy szerető zsarnok vagyok”

Éppen (majdnem) beismerte, és ekkor felcsendült ez a zene… Jel?

Keserű

Zs, tegnap, boroztunk:

"Az jutott eszembe, ahogy mesélted most ezt, hogy a keserű ízt is azért érezzük a nyelvünk hátsó részén, hogy a mérget még ki tudjuk köpni az utolsó pillanatban is, lenyelés előtt."

Ezért kapom most koncentráltan a sok rosszat (szerintünk).

Ám megmutatta a másik oldalt is:

"Olvastam valahol, meg talán a gyerekeknél is így van, hogy akkor szeress legjobban, amikor a leginkább eltaszítalak magamtól."

Hogyan legyek így okos?