Hallgattam Zs-re, önkéntelenül is: akkor is szerettem, amikor ő küzdött ellene. A saját határaimat mutatta meg; a feladás szélén álltam, s kimondatott a várható lezárás. Ekkor kaptam szavaival, amire annyit vártam - és most itt van, leírva is.
[skype]
[2010.09.06. 16:42:50]
én: hogyhogy még bent vagY?
ő: megyek szerelmem
ő: vár a fa
én: nem mehetsz
én: nem vár a fa
ő: de ha benézek oda hátra akkorazok ott várnak
ő: epekedve
én: és én?? a szerelmed meg itt vár epekdve!!!!
ő: akkor oda megyek
ő: !!!
én: igen, szept 30án...
ő: nagyon hiányzol én is medveként epekedem
én: Medvém... (h)
ő: (hug)
ő: én meg megfogom azt a szivet
én: tényleg:)
én: :*
ő: na szi
ő: a
ő: SZERETLEK!!
ő: szia, vigyázz a fával
én: én is szeretlek!
ő: :*
én: :*
Hát, szeret.
:)
"Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz..."
2.
A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/:
Ha sebeink még jobban fájnak
S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad
3.
Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz, :/:
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
274. ének
A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/:
Ha sebeink még jobban fájnak
S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad
3.
Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz, :/:
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
274. ének
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
