Ellentmondás 2.

Sztori 2.

Nem volt túl rózsás a hangulatom sztori 1 óta, még szóvá is tette valamelyik este, takarítás-mosogatás közben, hogy nem csacsogok. Olyan sokszor kérdezte meg, minden rendben van-e, jól érzem-e magam, hogy már kezdtem aggódni, belelát a gondolataimba...amelyek az új, apró és szerény albérlet keresése körül forogtak már. Felhívtam pár hirdetést és kalkulálni kezdtem, ettől kicsit lecsillapodtam, sőt, szinte megnyugodtam. Van kiút.
"Számold csak a millióidat, vegyél házat, csak nekem ne magyarázd meg, hogy nincs pénz az egybekelésre..."

Biztosan átrágta a dolgot, mert...
...két napja, este, már az ágyban összekucorodva, hozzám bújva (ismét) elmondta, hogy nem tudja, én hogy vagyok vele, de ő még soha, senkivel nem érzett ilyen összhangot. Azután különös eszmefuttatást hallhattam tőle, miszerint "x pénzből megvan a ház indulója, y összeget kapok még addig, és akkor nyáron még a lagzi is belefér. De utána te is tartod a szavad! :)"

Mivan?!

Ellentmondás 1.

Sztori 1.

Élesen kirajzolódott a véleménykülönbség a sorrenddel kapcsolatosan. Két hónapos unokahugijának három napos dajkálgatása alatt sült ki a feszültség, egyetlen egyszerű kérdésére: Nekünk mikor lesz ilyen kis lurkónk?

Szimpla, de annál fájdalmasabb párbeszéd kerekedett ki, alig néhány mondatban, az ölében ülve.
Én: Nem tudom...
Ő: Hát ha előbb esküvő és aztán gyerek, ahogy te akarod, akkor valószínűleg soha.
Én: Ha meg előbb baba aztán esküvő, akkor meg azért nem! Úgy látszik, nem elég az, ha szeretjük egymást...
Ő: Hát annak úgy nincs semmi teteje. Nincs jövője, nincs értelme együtt lenni.
Én: Akkor inkább most megyek...

Ne haragudj, tudom, hogy nem olvasod, de aki nekem azt mondja, nincs értelme velem együtt lennie, azzal nekem nincs jövőm...

Még mindig fáj. Nem tudtam, hogy ennyire jelentéktelen vagyok számodra.

Villog a kurzor, és én tudom, hogy hiába írnék az elbújva elsírt könnyekről_

Családalapítás?

Feeling sad. :(

Nem egyeznek a terveink. Az elképzeléseink.
Ő: 1. ház ÉS gyerek 2.esküvő, nászút
ÉN: 1. ház 2. esküvő, nászút 3. gyerek

Mindig és megint konfliktus van ebből... és én már beszélgetni sem akarok a jövőnkről.
Érzelmi zsarolás? Kinek a részéről?

Az enyémről? Mert szerintem a családmodell ez, és nem a terhesen házasodás (megint)? Mert szerintem lehetetlen terhesen vagy csecsemővel nászútra menni? Mert ha nincs pénz házasságra, akkor gyerekre SEM?

Az övéről? Mert nem akarja húzni évekig a gyerekvállalást? Mert akkor meg minek vagyunk együtt, "akkor nem sok teteje van annak, hogy együtt vagyunk?"

-Akkor esetleg kérjen fel egy béranyát, ha csak emiatt vagyok fontos...

És mégis

Hallgattam Zs-re, önkéntelenül is: akkor is szerettem, amikor ő küzdött ellene. A saját határaimat mutatta meg; a feladás szélén álltam, s kimondatott a várható lezárás. Ekkor kaptam szavaival, amire annyit vártam - és most itt van, leírva is.

[skype]

[2010.09.06. 16:42:50]
én: hogyhogy még bent vagY?
ő: megyek szerelmem
ő: vár a fa
én: nem mehetsz
én: nem vár a fa
ő: de ha benézek oda hátra akkorazok ott várnak
ő: epekedve
én: és én?? a szerelmed meg itt vár epekdve!!!!
ő: akkor oda megyek
ő: !!!
én: igen, szept 30án...
ő: nagyon hiányzol én is medveként epekedem
én: Medvém... (h)
ő: (hug)
ő: én meg megfogom azt a szivet
én: tényleg:)
én: :*
ő: na szi
ő: a
ő: SZERETLEK!!
ő: szia, vigyázz a fával
én: én is szeretlek!
ő: :*
én: :*


Hát, szeret.
:)

Fight for this love

„egy szerető zsarnok vagyok”

Éppen (majdnem) beismerte, és ekkor felcsendült ez a zene… Jel?

Keserű

Zs, tegnap, boroztunk:

"Az jutott eszembe, ahogy mesélted most ezt, hogy a keserű ízt is azért érezzük a nyelvünk hátsó részén, hogy a mérget még ki tudjuk köpni az utolsó pillanatban is, lenyelés előtt."

Ezért kapom most koncentráltan a sok rosszat (szerintünk).

Ám megmutatta a másik oldalt is:

"Olvastam valahol, meg talán a gyerekeknél is így van, hogy akkor szeress legjobban, amikor a leginkább eltaszítalak magamtól."

Hogyan legyek így okos?