Zs, tegnap, boroztunk:
"Az jutott eszembe, ahogy mesélted most ezt, hogy a keserű ízt is azért érezzük a nyelvünk hátsó részén, hogy a mérget még ki tudjuk köpni az utolsó pillanatban is, lenyelés előtt."
Ezért kapom most koncentráltan a sok rosszat (szerintünk).
Ám megmutatta a másik oldalt is:
"Olvastam valahol, meg talán a gyerekeknél is így van, hogy akkor szeress legjobban, amikor a leginkább eltaszítalak magamtól."
Hogyan legyek így okos?
"Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz..."
2.
A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/:
Ha sebeink még jobban fájnak
S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad
3.
Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz, :/:
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
274. ének
A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/:
Ha sebeink még jobban fájnak
S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad
3.
Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz, :/:
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
274. ének
2010. május 16., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
