"Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz..."

2.
A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/:
Ha sebeink még jobban fájnak
S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad

3.
Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz, :/:
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

274. ének

2010. május 16., vasárnap

Keserű

Zs, tegnap, boroztunk:

"Az jutott eszembe, ahogy mesélted most ezt, hogy a keserű ízt is azért érezzük a nyelvünk hátsó részén, hogy a mérget még ki tudjuk köpni az utolsó pillanatban is, lenyelés előtt."

Ezért kapom most koncentráltan a sok rosszat (szerintünk).

Ám megmutatta a másik oldalt is:

"Olvastam valahol, meg talán a gyerekeknél is így van, hogy akkor szeress legjobban, amikor a leginkább eltaszítalak magamtól."

Hogyan legyek így okos?