Ellentmondás 2.

Sztori 2.

Nem volt túl rózsás a hangulatom sztori 1 óta, még szóvá is tette valamelyik este, takarítás-mosogatás közben, hogy nem csacsogok. Olyan sokszor kérdezte meg, minden rendben van-e, jól érzem-e magam, hogy már kezdtem aggódni, belelát a gondolataimba...amelyek az új, apró és szerény albérlet keresése körül forogtak már. Felhívtam pár hirdetést és kalkulálni kezdtem, ettől kicsit lecsillapodtam, sőt, szinte megnyugodtam. Van kiút.
"Számold csak a millióidat, vegyél házat, csak nekem ne magyarázd meg, hogy nincs pénz az egybekelésre..."

Biztosan átrágta a dolgot, mert...
...két napja, este, már az ágyban összekucorodva, hozzám bújva (ismét) elmondta, hogy nem tudja, én hogy vagyok vele, de ő még soha, senkivel nem érzett ilyen összhangot. Azután különös eszmefuttatást hallhattam tőle, miszerint "x pénzből megvan a ház indulója, y összeget kapok még addig, és akkor nyáron még a lagzi is belefér. De utána te is tartod a szavad! :)"

Mivan?!